A kiválasztott horgonyzóhelyet lassan, a széllel és áramlással szemben közelítjük meg. A meder anyaga lehetőleg feleljen meg a horgony tulajdonságainak (iszap, homok, apró kő a legalkalmasabb, a sziklás mederben nagy az esély, hogy végleg beakad a horgony).

A leengedett horgony kötelét hátramenetben haladva engedjük le a kívánt hosszúságban. A lánc hossza minimum a vízmélység háromszorosa, a kötél hossza kb. a tízszerese legyen.

A kötélnek és láncnak azért kell ilyen hosszúnak lennie, hogy a mederrel viszonylag párhuzamosan terhelje a hajó húzása, más irányba terhelve a horgony könnyen felszakadhat a mederből.

A horgony felszedése: a horgony fölé hajózunk, szükség esetén kismértékű előremenettel lazítjuk fel a horgonykötelet. A horgonyszár felemelésével kifordítjuk a mederből a horgonyt.

Kétláncos horgony: egyes nagyhajókon alkalmazott horgonyoknak két lánca van, az anyalánc adja a tartóerőt, a fejlánc pedig a horgony mozgatását.
A horgony kis helyen a fordulás segítésére is használható.

Horgonyzás után célszerű valamilyen a parton lévő fix tájékozódási pontokat kinézni, és a horgonyzás ideje alatt néha ellenőrizni, hogy változik-e a pozíciónk a parton lévő tereptárgyakhoz képest. Ha igen akkor nem megfelelően akadt meg a horgonyunk és célszerű megismételni a műveletet.

Az alábbi rövid animációban az egyhorgonnyal való horgonyzás módját mutatják be.

Tagged on:             

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.