Palmižana kedves kis kikötő az Adrián, Hvar szigete mellett. A Splitből, Kaštelából iduló hajósok gyakran választják ezt első kikötőnek Korčula felé, így tettünk mi is a május végi túránkon. Előző nap délután jó 25 mérföldet tettünk meg idáig, a 16-20 csomós szél gondoskodott arról, hogy jó ütemben haladjunk. A hajónk (Gib Sea 37) nagyon jól állta a hullámokat és az erős széllökéseket, bár ez utóbbiak miatt néha rendesen meg kellett fogni a kitöréseit, „felluvolását” – ahogy azt a tankönyvek is írják.

 

Nagyon jó móka volt, mégis jól esett végre kikötni és megpihenni estére. Másnap korán terveztük az indulást, mert jó 35 mérföldes út elé néztünk Korčuláig. A kikötő csendes volt, szinte szél se rezzent.

Palmižana

Természetesnek vettük, hogy a csapatból a legkevesebb tapasztalattal bíró barátunk gyakorolja az elindulás műveletét, a nyugodt környék, kis forgalom nem jelenthetett kihívást. Eleinte fel se figyeltünk a hajó kicsit suta mozgására, arra, hogy többször kellett hátramenetbe tenni, mert nem sikerült a forduló. Amikor azonban már egy beérkező motoros előtt álltunk keresztben (szerencsére még tisztes távolságban), már eljött az ideje a beavatkozásnak. Azaz beavatkoztunk volna a kormánynál, de az nem működött… A műszer teljes kitérést jelzett, de a kormánykerék forgatása hatástalan volt. Azonnal felnyitottuk a kormányszerkezet fedelét, és elsőre látható volt, hogy a kormánykeréktől érkező drótkötelek leestek a kormánylapátot forgató dobról. Gyakorlottabb utastársunk már nyitotta is a cockpit-padot, és másodpercek alatt helyére került a vészkormány. Ezzel sikerült minden gond nélkül végrehajtanunk az újbóli kikötést (szerencsére volt elég hely a mólón), és neki láttunk beteljesíteni az ismert mondást: „A vitorlázás nem más, mint hajószerelés egzotikus helyeken”.

A kötélszár rövidítése – vigyáztunk, nehogy berántsa a kormány a szabad kötélvéget

A kormányállást csak nagyon körülményesen lehet megbontani ezen a hajón, ráadásul több helyen a tömítése is sérült volna, így abban bíztunk, hogy ott belül nincs gond – erre utalt egyébként az is, hogy maguk a drótkötelek simán jártak, nem volt szorulás. Visszatéve, és a kötélfeszítő csavarokat teljesen behajtva (szerencsére volt mindenhez megfelelő szerszám a készletben) még mindig lazának találtuk a hajtást, így végül a kötélszemeknél kellett visszavenni a drótkötelek hosszából – ez meglehetősen macerás műveletnek bizonyult. Végül azonban sikerült megfelelően megbízható állapotba hozni a szerkezetet.

A megjavított szerkezet, látszik a behelyezett vészkormány rúdja és a közvetlenül dobra csatlakozó autopilot bowden.

Miután alaposan kipróbáltuk a kormánykerékkel és a vészkormánnyal is a kormány működését, megfelelőnek találtuk ahhoz, hogy bevállaljuk az aznapra tervezett utat. Menet közben volt időnk átgondolni és megbeszélni a főbb tanulságokat:

• Fura véletlen, hogy pont induláskor dobta le a drótkötelet a dob, de az megtörténhetett az első teljes kitérítéskor, a kötél meglazulását pedig rendesen segíthette az előző napi „cibálás” a hullámos tengeren, a széllökések ellen küzdve.
• A kormány a legrosszabbkor romlott el (Murphy), mert pont egy kikötőben a legvalószínűbb, hogy ebből ütközés lesz – nagy szerencsénk, hogy volt elég helyünk, és nem volt erős szél. Nyílt tengeren ez kevésbé lett volna izgalmas, sőt, akár az autopilotot is aktiválhattuk volna, mert – ahogy a fényképen is látszik – az közvetlenül csatlakozik a dobra. Ez persze feltételezi, hogy nincs szorulás a kormányműben, és ilyenkor célszerű motort indítani, mert az autopilot a hűtőszekrény mellett az egyik legnagyobb energiafogyasztó a hajón.
• Szintén szerencse, hogy minden szerszámunk megvolt a szereléshez a hajó készletében -sajnos ez nem mindig van így bérelt hajóknál. Ezért is fontos az indulás előtti ellenőrzés.
• Sokat segített a hajóstársak tapasztalata, és az, hogy pillanatok alatt előkerült a vészkormány – jó tudni, merre keresse az ember, és hogyan használja, ha úgy adódik.
• Kormányrudas megoldásnál ilyen biztos nem fordul elő…
• Végezetül a legjobb az volt, hogy – elsősorban két tapasztalt társunknak köszönhetően – megőriztük a nyugalmat, és mindenki tette a dolgát a váratlan helyzetben.

Minden különösebb gond nélkül értünk be Korčulába, kikötés előtt természetesen újból ellenőrizve a kormányszerkezetet. A javítás sikeresnek volt mondható, az egész utunk végéig kibírta. Természetesen leadáskor részletesen elmagyaráztuk és megmutattuk a charter cégnek a történteket, nehogy hasonló élmények érjék a soron következő csapatot az egyébként remek kis hajón.

Egy pillanatra azért térjünk vissza Korčulára, mert a kikötésünk után beérkezett egy érdekes kis vitorlás. A babystagra szerelt második (feltehetően vihar-) fock, a radar és a nem szokványos fedélzeti elrendezés mellett még egy dolog mutatta, hogy nem közönséges túrahajóról van szó: a taton új-zélandi zászló lengett…

Vendég a messzi tengerekről

A Penny Oyster névre hallgató kis hajó tekintélyes utat tett meg az Adriáig, ebbe már csak belegondolva is gyorsabban ver a vitorlázást kedvelők szíve. Másnap, amikor kihajózásunkkor a hajó mellett álló jó hatvanasnak tűnő úriember barátságosan viszonozta integetésünket, meg se lepődtünk azon, hogy piros zoknit visel.

Zagyva Béla – Kapitány Hajós Klub Tag – 2017. június
Tagged on:     

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.